A gége és a garat betegségei

A gégében különböző funkcionális zavarok léphetnek fel. Ennek okai lehetnek a gége idegeinek, izmainak, ízületeinek károsodása. Károsodhat a hangadás és nehézlégzés alakulhat ki. A hangszalagok lebénulhatnak, így rekedtség, erőtlen hangszín jelentkezik. A bénulást okozhatja tumor, ezért a szakorvos először a gégét mikroszkóppal vizsgálja, hogy ezt a lehetőséget kizárja. Kiváltó tényező lehet még a korábbi nyelőcső műtétek, mellkasi gyulladások, a nyaki verő- és ütőerek tágulatai, nyelőcső daganatok, szív tágulatok, tüdő-tbc stb. A kezelés során először tehát az alapbetegséget kell kezelni. Nemcsak a hangszalagok, hanem a gége is lebénulhat. A beteg ilyenkor erősen fullad, légszomj is jelentkezhet. Általában e betegség pajzsmirigy műtét után jelentkezik. Okozhatja: gége oedema, daganatok, idegentestek. Már egyszerű gége vizsgálat alapján felállítható a diagnózis, ezt követően azt kell tisztázni, hogy mi okozza a bénulást.
Gégénk be is gyulladhat: ez jelentkezhet akut formában, krónikusan vagy szamárköhögésként. Az akut gyulladást huzat vagy meghűlés okozza, rekedtség, köhögés, torokfájdalom kíséri e betegséget. Kezelése az ún. „gége-diéta”: beszédtilalom és diétás étrend. Krónikus gégegyulladást okozhat pl. a dohányzás, alkohol, poros levegő. Krákogással, rekedtséggel, köhögéssel társul. A kezelés nehéz és hosszan tartó, sok türelmet kíván mind a betegtől és mind az orvostól. Elsődleges a kiváltó tényezők kiiktatása. Nagyon fontos a dohányzás elhagyása és a „gégediéta”. Az orrlégzés helyreállítása, a kísérő gyulladások gyógyítása, inhalációk, gyógyszeres nyákoldás.
A gége jóindulatú elváltozásai között szerepel a hangszalag-polip, mely rekedtséggel, nehézlégzéssel jár. Eltávolítása mikrosebészi műtéttel jár. A Reinke-oedema is egy jóindulatú elváltozás, mely a gége vizenyős, krónikus gyulladását jelenti. Vagy a Papilloma, ami egy jóindulatú gégedaganat, a Chondroma, mely a gégeporc daganata. Azonban rosszindulatú ias lehet ez a daganat, ekkor beszélünk gégerákról.

A garatban általában mandula-, torok-, vagy garatgyulladással kell számolni. De megakadhatnak idegentestek is a garatban, melyek sérüléseket, gyulladásokat okozhatnak. Enyhe megbetegedés során ezek a betegségek otthon is kezelhetőek különböző házi praktikákkal, de kórosabb formában érdemes felkeresni egy fül-orr-gégészetet, hogy szakszerű segítséget nyújthassanak.

A gége és a garat

A garat a légzőrendszer és az emésztőrendszer részben közös része; egy olyan üreg, mely a külső koponyalapra van felfüggesztve. Nincs saját izomrétege, belülről a nyálkahártya béleli. Három részből áll: a felső rész, az orrgarat az orrüreg mögött, a középső, a szájgarat a szájüreg mögött és az alsó, a gégei garat a gégebemenet mögött található.
Az orrüreg két szimmetrikus nyílással kapcsolódik a garat felső részéhez, ide nyílik be még a fülkürt is. A fülkürt összeköti a dobüreget a garattal, nyeléskor megnyílik és így biztosítja a dobüreg légterének nyomáskiegyenlítődését. A szájöreg a szájpadívek és a nyelvcsap által határolt torokszorossal kapcsolódik a garathoz. A gégegarat pedig a gége két oldalán levő hosszúkásbemélyedés van, amelyeknek az a szerepe, hogy a lenyelt falatot a gégebemenet megkerülésével a nyelőcsőbe vezessék. Folyadékok, pépes ételek és kisebb falatok így anélkül is át tudnak haladni a garat ezen szakaszán, hogy szükségessé válna a gégebemenet záródása.

A garat garatboltozatból, garatmandulákból és garatredőkből épül fel.

A garat működése igen sokrétű. Alapvető szerepe van a nyelésben, nyeléskor a – lágy szájpaddal együtt – az orrgarat lezárásában, a légzésben, a hangképzésben és számos – ezekhez kapcsolódó bonyolult működési és védekező reflexben. Működésében a reflexes mechanizmusok dominálnak, csak bizonyos működések beindítása történik akaratlagosan.

A gége az alsó légutak kezdetén, a garat alsó része előtt található. Szerepe abban áll, hogy meggátolja, hogy a tápcsatorna anyagai (ételdarabok, nyál) ne kerülhessenek az alsó légutakba, a hangrés rezgései pedig lehetővé teszik a hangképzést.

A gége vázát a porcok adják. A porcos váz feszíti ki a hangszalagokat, melyeknek feladata a légutak lezárása és a hangképzés. A hangrés tágasságát a gége izmai szabályozzák.

Fül-orr-gégészet másképpen!

Az orr néhány betegsége

Az orrunkat többféle, különböző betegség megtámadhatja; ezek között vannak enyhébbek és komolyabbak is. Vegyük most ezeket sorra.
Az egyik leghétköznapibb betegség a horkolás, melyet hangos és zavaró hang kísér és sokszor légzési szünettel jár. A horkolás a kor előrehaladtával, a testsúly növekedésével, terhességgel,az alkohol, cigaretta, altatók használatával erősödhet. A horkolás igen komoly problémát is okozhat: statisztikailag bizonyított, hogy a horkolóknál gyakrabban fordul elő a szív- és érrendszeri betegség, magas vérnyomás, agyi oxigénhiányos károsodás (stroke), és akár agyvérzés is. A horkolás oka, hogy az orrüregben vagy a melléküregekben gátoltság alakul ki, így a légzés nem tud megfelelően működni, légszomj alakul ki. Egyéb formai sajátosságok (pl. orrsövényferdülés) is okozhat horkolást. A horkolás problémájával fül-orr-gégészet, illetve tüdő szakorvosokhoz fordulhatunk. Különböző vizsgálatokat kell elvégezni a diagnózis felállításához, illetve a megfelelő kezelés kiválasztásához.
Az orrbetegségek közé sorolható a nátha és az allergia is. Allergia során az orr nyálkahártyája valamilyen környezeti anyagra érzékeny, így ha azt az anyagot belélegezzük, akkor a nyálkahártya megduzzad, ami orrfolyáshoz, duguláshoz, tüsszögéshez vezet. Az allergiához kötőhártya-gyulladás is társulhat. A fül-orr-gégészeten először allergiatesztet végeznek rajtunk, majd miután kiderült, hogy mi is a kiváltó ok, annak megfelelően írhatnak fel gyógyszereket. A nátha is hasonló tünetekkel jelentkezik, azonban ez egy vírusbetegség, így csak tüneti kezelésről lehet szó.
A fül-orr-gégészet foglalkozik az arcüreggyulladás kezelésével is. E betegség kialakulásának legfőbb oka az orrüreg betegségének átterjedése. Az arcüregben először hurutos állapot jön létre, ami létrehozza a vizenyős arcüreggyulladást. Ha a pangó váladék felülfertőződik, akkor az arcüreggyulladás gennyes formája alakul ki. Tünetként fejfájással, arcfájdalommal és általános rossz közérzettel kell számolnunk. Kezelése többféle lehet: helyi meleg, antibiotikus, arcüreg átmosása.
A fül-orr-gégészethez fordulhatunk, ha orrpolipot szeretnénk kezeltetni, mely az orrnyálkahártya gyulladásos eredetű, jóindulatú, nyeles, vagy széles alapon ülő burjánzása az orrfőüregben és/vagy melléküregekben; az orrsövényferdüléssel és a kóros orvérzéssel is.

Az orr

Az orr arcunk legkiemelkedőbb része, így nagyban befolyásolja arcunk jellegzetességét. Emellett e szerv egyaránt hozzájárul az érzékeléshez, hiszen a benne található szaglószervnek köszönhetően vagyunk képesek felfogni az illatokat; de a légzésben is nagy szerepet játszik. E két fő funkció mellett az orr még védelmi funkciót is ellát, de szerepet játszik a beszédképzésben is.

Orrunkat három részre oszthatjuk fel. A külső orr csontokból, porcokból és kötőszövetből épül fel. Ez a rész határozza meg az orr karakterét. (A reneszánsz korban igen kitartóan kutatták a tökéletes orr arányait, mely tökéletesen harmonizál az archoz. Különböző arányszámokban meg is fogalmazták eredményeiket.) A külső orr vérellátását az artéria facialisból eredő artéria. dorsalis nasi adja. Klinikai szempontból fontos a szemzugban elhelyezkedő véna angularis, ami összeköttetést biztosít az agyalapon lévő vénás hálózattal.
Az orrüreg első részei az orrnyílások. Itt jut be a levegő a szervezetbe és innen kerül a garatba és a szaglósejtekhez. Az orrüreget középen az orrsövény választja el, két szimmetrikus részre. (Sok esetben ez nem szimmetrikus, ami légzési nehézségeket okozhat.) Az orrüreg két oldalán találhatóak meg az orrkagylók, melyek az átáramló levegőt megszűrik, felmelegítik és párásítják. Ezt a funkcióját a dús érellátással rendelkező nyálkahártyának csillőszőreinek köszönheti. Az orrüregből úgynevezett orrmelléküregek nyílnak, melyek nyálkahártyája megegyezik az orrüregével. Ezek a melléküregek a következők: arcüreg, homloküreg, iküreg és rostasejtek. Ezek egészséges állapotban nyitottak az orrüreg felé, így a nyák szabadon távozhat. Fontos szerepet játszanak a hangképzésben is: a hang színét befolyásolják.
Az arcüreg helyes működéséért elengedhetetlen az orron keresztüli szellőzés, melyet a kis nyílások biztosítanak. Ezek a nyílások azonban különböző okokból elzáródhatnak (megfázás, allergia, orrsövényferdülés stb.), így a nyálkahártya megduzzad, az üregekben vákuum keletkezik, ami fájdalommal jár.

A belső orrban találhatóak az orrkagylók, az orrjáratok a melléküregek kivezető nyílásai és a könnyvezeték. Az orrkagylókban egy olyan nyálkahártya található, mely képes megduzzadni és szintén a levegő párásításáért és felmelegítéséért felel.

 

A fül legfőbb betegségei

A fülfájás egy olyan probléma, mely igen kellemetlenné teheti a mindennapjainkat. A fülfájással nehéz együtt élni, pedig számos ok, betegség lehet okozója e fájdalomnak.
A dobhártya betegsége jelentheti az egyik problémát. Általában gyermekeknél jelentkezik e betegség, mely a dobhártya hólyagos gyulladását jelenti. Fül-orr-gégészünk fülcseppet fog felírni rá, mely nemcsak érzésteleníti a dobhártyát, de a hólyagot is lelohasztja.
A külső hallójárat is begyulladhat, ez szintén erős fájdalmakkal járhat. Általában a fülbe jutott víz okozza a gondot: a víz fellazítja a hallójárat bőrrétegét, így a baktériumok a behatolhatnak a bőrbe. A fül-orr-gégészeten antibiotikumos és szteroidos fülcseppet fogunk rá kapni.
Szintén fájdalmat okozhat, ha a külső hallójáratot egy fülzsírdugó tömíti el, ilyenkor is szükséges felkeresni egy szakembert, aki könnyedén eltávolítja a zsírt.
A középfülben már több dolog okozhat kellemetlenségeket. Egyrészt létezik egy olyan állapot, mely során a középfülben egy negatív nyomás alakul ki. Ez úgy keletkezik, hogy a dobüregben levő levegő a nyálkahártyán felszívódik, így a dobhártya két oldalán nyomáskülönbség alakul ki, ennek következtében a hártya benyomódik, feszül és ez bizony, fájdalmat okoz. Fülzúgást és szédülést is érezhetünk. A fül-orr-gégészeten e betegséget úgy kezelik, hogy a fülkürt működését helyreállítják, mert lényegében annak helytelen működése jelenti a problémát.
A középfület megtámadhatja valamilyen vírus is: ezt savós vagy akut szerózus középfülgyulladásnak nevezzük. A középfülben nincs genny, de a dobhártya vörös. Fül-orr-gégészünk nem biztos, hogy fel fog írni bármilyen gyógyszert, hiszen annak ellenére, hogy nagyon fájdalmas betegség, nem igényel gyógykezelést (csak abban az esetben, ha a fülben baktériumok telepednek meg és gennyes gyulladást okoznak).
A középfül elfertőződhet baktérium által is: ekkor alakul ki a gennyes középfülgyulladás. A fül-orr-gégészeten általában kisgyermeket találunk ezzel a problémával, hiszen felnőtteknél igen ritka. E betegség a dobhártya változását is magával hozza. Nagyon fájdalmas betegség lehet, főleg, ha a genny a dobhártyát kifelé feszíti. Gyors lefolyás esetén a genny a hallójáratba juthat („kifakad a fül”), más esetben antibiotikumos kezelés javallott.

A fül

Fülünket nemcsak hallásra használjuk, de igen fontos szerepet játszik az egyensúlyérzékelésben is. Egy igen összetett felépítésű szervről van szó, mely akár 400.000 hangot is képes megkülönböztetni. Fülünk segítségével vagyunk kapcsolatban a külvilággal: az ember és környezete közötti legfőbb kapocs e páros szerv.


A fül három részből tevődik össze. Legkívül található a külső fül (auris externa), melyhez a csontos és a porcos külső hallójárat és a bőrrel fedett fülkagyló tartozik. A fülkagyló egy tölcsér alakú rész, ez az alak megkönnyíti a hanghullámok felvételét és továbbítását a hallójáratba. A hallójárat egy, némileg lapított előrefelé haladó cső, mely felnőttkorban elérheti akár a 3,8 centimétert is. A külső részében találhatóak a módosult faggyúmirigyek, melyek fülzsírt termelnek. A fülzsír pedig igen hasznos: baktérium- gomba- és vírusölő hatással bír, de a bőrt is védi a kiszáradástól. A külső fület a dobhártya zárja le, mely szövettanilag 3 rétegből áll: külső elszarusodó többrétegű laphám, középső kötőszövetes réteg és a belső egyrétegű köbhám.
A középfülben található a dobüreg, annak melléküregei és a hallócsontok; a kalapács, az üllő és a kengyel, valamint a fülkürt. A kalapács nyele a dobhártyához tapad, ahhoz az üllő, majd a kengyel. E hallócsontok szerepe, hogy a dobhártyára érkező hanghullámokat továbbítsák a belső fülbe. A fülkürt összeköti a dobüreget az orrgaratüreggel, és a fülkürtön át nyeléskor levegő juthat a dobüregbe.
A belső fül egy csontos tokból és a benne helyet foglaló labirintusból áll. A labirintust három félkörös ívjárat alkotja, melyek az egyensúlyozásért felelnek. A tornác és a csiga képezi a csontos labirintus legnagyobb térfogatú terét. Ez utóbbiban a hallás idegvégkészüléke: a Corti-féle szerv található. Érdemes tudni, hogy a belső fülből indul ki a 8. agyideg, amely a hallás és egyensúlyozás ingereit továbbítja az agy megfelelő részeihez.

A hanghullámok a fülkagylón keresztül jutnak a fülbe, megrezegtetik a dobhártyát, majd e rezgés továbbmegy a hallócsontocskákon keresztül és eljutnak a csigáig. A csiga szőrsejtjei alakítják a hanghullámokat elektromos energiává, mely idegi impulzusként az agyba jut. Így halljuk a hangokat.